Elsőként szögezzük le, hogy a kilépést pártolók győzelmével záródó brit népszavazás komoly csapás mind Európának, mind Magyarországnak.
Előbbinek azért, mert fennáll a veszély az ország szétesésére (skót és észak-ír népszavazások bejelentése), csökken a világpiaci jelentősége, az európai intézmények befolyásolásán keresztül a világpolitikai érdekérvényesítő képessége, és a közös európai piachoz való hozzáférésének elvágása hosszú távon kockázatot jelent egyrészt a City számára is (amelyből elvándorlás indulhat meg Frankfurt felé), másrészt pedig a versenyképesség szempontjából is.
Magyarország számára -- szemben egyes hazai véleményekkel -- a döntés elsősorban nem a Nagy-Britanniában dolgozó magyarok miatt hátrányos (hiszen kvalifikált és megbízható munkaerőre továbbra is szükség lesz az országban, így valószínűtlen, hogy ezt kockára tevő intézkedések születnének az európai munkavállalókkal szemben), de még csak nem is egy jelentős nettó befizető elvesztése miatt. Hanem egész egyszerűen mert Magyarország -- és Közép-Európa -- egy komoly politikai szövetségest veszít Brüsszelben, akire eddig stabilan lehetett számítani a brüsszeli bürokrácia túlterjeszkedésével és a nemzeti szuverenitást megkurtítására irányuló kísérletekkel szemben.
Ez pedig veszélyes helyzetet teremthet Magyarország és a térség államai számára, akik a geopolitikai helyzetük miatt rá vannak utalva az uniós tagságra (tehát az EU-ból való kilépés nem lehet reális opció -- ha csak nem akarunk visszatérni az eurázsiai béketábor legvidámabb barakkjának dicső szerepébe), és emiatt a kiszolgáltatott helyzet miatt megnőhet a kísértés a nagyobb tagállamokban, hogy az uniós tagsággal járó előnyök mérlegének nyelvét még határozottabban maguk felé fordítsák. Ezt Nagy-Britannia nélkül csak még több összefogással, a V4 erősítésével és bővítésével lehet elkerülni.
A Brexit-szavazás valódi okai
Sajnálatos módon a szavazás után egész gyorsan beindult a szokásos fölényeskedés a "rosszul" szavazókkal szemben a maguk morális és intellektuális felsőbbrendűségének biztos tudatában lévők részéről. (Furcsamód ezek a "demokraták" tudják a legvéresszájúbban ócsárolni a népet, ha az nem úgy szavaz, ahogy kellene...)
Természetesen van alapja annak, hogy a nemmel szavazók nem gondolták át teljes mélységében a döntésük következményeit, és hogy lényegében semmit sem tudnak az Európai Unió valós működéséről. Ugyanakkor biztos, hogy ez csak a Leave-szavazókra igaz? Vajon akik a Remainre tették voksukat, azok összességében jobban tisztában vannak az EU működésével és az EU-tagság hatásaival? Aligha.
Ha nem is tudták pontosan, hogy mire szavaznak, a kilépés mellett döntő többség voksával egyfajta ösztönös érzésének adott hangot, hogy itt valami nem stimmel... hogy valahogy marginalizálódva, megbélyegezve, lesajnálva, kicikizve érzik magukat.
Lehet persze populistázni és demagógozni... de hogy a társadalom egy jelentős része (sőt, úgy látszik a többsége) nem hisz már a "szakértőknek", az nem a nép hibája. Ezt a bizalmat sajnos az elmúlt években/évtizedekben az "elit", az "értelmiség" egész egyszerűen eljátszotta. Nem csak Európában, de szinte az egész demokratikus világban. Az az "establishment", amelyik a gazdasági fejlődés legitimációjával évtizedekig magának vindikálta a politikai és kulturális hegemóniát. Akik azzal hülyítették a népet évtizedekig, hogy minden úgy van jól, ahogy ők mondják, mert ők a "szakértők".
Ez a legitimáció pedig egészen addig működik, amíg eredményeket tud felmutatni. 2008 óta nem tud eredményt felmutatni. Így egyre inkább fogy a türelme és a bizalma a népnek. Ezért alternatívák után néz. Hogy jó-e ez az alternatíva, vagy nem, az ebben a fázisban nem számít. És ez bizony veszélyes helyzet.
Csak épp erre a helyes válasz nem az, hogy populistázunk meg demagógozunk, hanem hogy jól magunkba szállunk, hogy vajon mit is rontottunk el az elmúlt 10-20 évben, ami ahhoz vezetett, hogy Trumpok, Johnsonok és LePenek tarolnak mindenfele.
Mert hogy a "nép" összességében nem érti a konkrét folyamatokat, az rendben van. De amikor azt látják, hogy az feltételezett tudásukért és felkészültségükért agyonfizetett ún. "szakértők" szeme (és tátott szája) láttára olvad le a lakáshitel-piac, aminek következtében ők az utcára kerülnek, a "szakértők" meg a választott politikusok pedig megveregetik egymás vállát és még több bónuszt szavaznak meg egymásnak... amikor azt látják, hogy a "szakértőknek" és politikusoknak nemhogy értelmes megoldási javaslatuk nincs az egyelőre beláthatatlan következményekkel járó migrációs jelenségre, de jóformán még azt sem hajlandóak elismerni, hogy ez probléma (cserébe azokat rasszistázzák, nácizzák, akik ezt felvetik)... akkor ez olyan ösztönös dühöt szül, ami sokszor szélsőséges válaszokhoz vezet.
Még akkor is, ha a konkrét kérdésben nem mérlegelték a következményeket, és talán nem is értik összességében a kockázatokat.
Soha nem egészséges, ha a társadalom többsége mellőzöttnek, lesajnáltnak, a szavát/szavazatát pedig értéktelennek érzi... Ebben pedig valahogy megkerülhetetlen az elmúlt évtizedekben uralkodó elit (és az általa képviselt ideológiai dogmák) felelőssége.
Bár remélhetnénk, hogy az európai vezetők mélyen elgondolkodnak ezen, egyelőre sajnos nem ezt látjuk. A "még több Európát" dogmája itt már kevés. Ha ezen az úton folytatjuk tovább, még több népszavazást és még több kilépést, végső soron pedig az Európai Unió bukását nézhetjük végig. Ezt pedig -- főleg mi magyarok -- soha nem kívánhatjuk...
